EGY

Maga jó, Corran, de nem egy Luke Skywalker. Corran Horn még ma is elpirul, ha eszébe jut az az értékelés, amit Antilles parancsnok a legutóbbi szimulátorgyakorlat után mondott neki. Egyszerű kijelentés volt csupán, nem tartalmazott semmi kegyetlenséget, nem is bántóan hangzott el, Corranban mégis mély nyomot hagyott. Soha nem tettem úgy, mintha annyira jó pilóta volnék.

Megrázta a fejét. Nem, csak azt szeretted volna, hogy mindenki felfigyeljen rád. Kinyújtotta a kezét, és bekapcsolta az X-szárnyú szimulátor hajtóműveit.

– Zöld Egyes, négy hajtómű üzemben. – Körülötte számtalan kijelző, kapcsoló és műszer kelt életre. Primer és szekunder energia a maximumon.

Ooryl Qrygg, a jobb oldali gép pilótája vékony hangján hasonlóan sikeres startot jelentett:

– Zöld Kettes működik.

Azután a Zöld Hármas és a Zöld Négyes is bejelentkezett. Akkor végre kivilágosodtak a külső képernyők, és megjelent rajtuk az üres világűr képe.

– Füttyös, készen vagy a navigációs számításokkal? A Corran mögött ülő R2-es egység fütyülni kezdett, azután Corran képernyőjén megjelentek az adatok. Egy gombnyomással továbbította az adatokat a Zöld Osztag többi pilótájának.

– Kapcsoljatok fénysebességre, találkozunk a Redemptionnál!

Amikor Corran bekapcsolta az X-szárnyú hiperhajtását, az ablakon túl a csillagok hirtelen megnyúltak, fehér fénycsíkká torzultak, majd a gép fara felé kezdtek húzni. Egy fehér fényalagútban suhantak. Corran ellenállt a kísértésnek, hogy a botkormánnyal korrigálja a forgást. Az űrben azonban – különösen a hiperűrben – nincs értelme a fent és a lent fogalmának, ott minden relatív. Hogy miként mozog a gépe a hiperűrben, vajmi keveset számít – amíg a Füttyös által kikalkulált pályán az általa meghatározott sebességgel haladnak, biztos, hogy célhoz érnek.

Ennél egy fekete lyuk is csak jobb lehet. Mindenki rettegett a Redemptiontól. A forgatókönyv ugyanaz volt, mint az első Halálcsillag megsemmisítése előtt, amikor a Birodalom megtámadott egy kitelepítőhajót. Mialatt a Redemption arra várt, hogy három Medevac sikló meg a Korojov korvett dokkoljon, és a fedélzetre vegyék a sebesülteket, a birodalmiak Warspite fregattja körbetáncolta a rendszert, és TIE-vadászokkal meg bombázással nehezítette a kitelepítést.

A bombákkal megrakott gépek hatalmas pusztítást okoztak. A pilóták a Redemption forgatókönyvét egymás között csak Requiem forgatókönyvnek neveztek. A Warspite-ot mindössze négy csillagvadász és fél tucat bombázó támogatta – amiket a pilótanyelv találóan "skubinak" és "simlisnek" nevezett, de azok olyan jól együttműködtek, hogy a Koroljov megmentése lehetetlenné vált. A korvett ugyanis jó nagy célpontot jelentett a bombázóknak; szinte el sem tudták téveszteni.

A csillagok megint megnyúltak, és a vadászgép kibukkant a hiperűrből. Baloldalt Corran megpillantotta a Redemptiont. Másodpercekkel később Füttyös jelentette, hogy megérkezett a többi vadász és a három Medevac is. A vadászok bejelentkeztek, és az első sikló megkezdte a dokkolást a Redemptionba.

– Zöld Egyes, itt Zöld Négyes. – Hallom, Négyes.

– Ragaszkodjunk a könyvhöz, vagy improvizálhatunk is? Corran tétovázott, mielőtt válaszolt. A könyv szerint Nawara Ven bölcsen szervezte meg a manővert. Egy TIE-vadászt hagyott portyázni, míg a többieket hátul tartotta védelem gyanánt. Amíg a TIE-vadászok hátul voltak, a Warspite a Korojovtól biztonságos távolban bocsátotta ki a hajóit. Amikor előrehúztak, nyomban véres harc kezdődött.

A könyvvel az volt a baj, hogy nem a legjobb stratégiát alkalmazta. Aszerint egy pilótának kellett megküzdenie öt TIE-vadásszal – két skubival meg három sandával –, hogy azután öt másikkal találja szembe magát. Még ha azok ötös hullámokban jöttek is, nehéz ügy volt megbirkózni velük.

Másként cselekedni viszont egyenlő a katasztrófával: Azonkívül Korélia melyik lojális fiának volt valaha is bármilyen előnye?

– A könyv szerint. Őrizzétek a családi tűzhely melegét, és maradjatok a nyomomban!

– Meglesz. Sok szerencsét!

– Kösz – mondta Corran, és megtapogatta a nyakában lógó talizmánt. Noha vastag kesztyűjével a vastag ruhán keresztül nem érezte az érmét, a tudat, hogy az ott lapul a mellén, biztonsággal töltötte el. Neked is segített, apa, reméljük, maradt benne még némi varázserő.

Sosem titkolta, hogy nagymértékben a szerencséjének köszönheti, hogy a szövetségesek kötelékében eleddig sikeresen birkózott meg a nehézségekkel. A zsargont azonban csak nehezen tudta megtanulni. A TIE-vadászok "skubi", az elfogóvadászok "sanda" becenevét még úgy-ahogy megértette, de a legtöbbnek a logikája valahogy nem ragadt meg a képzeletében. Minden, a lázadás idején megszerzett tapasztalatát a korábbiakkal összehasonlítva csak nehezen tudta feldolgozni.

Ahogyan ezt a forgatókönyvét sikeresen befejezni.

Most materializálódott a Korojov, és a Redemption felé közelített, Corrannak tehát az utolsó ellenőrzésékre kellett koncentrálnia. Újra és újra elismételte magában a szcenáriumot. A korábbi gyakorlatok alkalmával, amikor a portyázó gépek fedezése volt a feladata, Füttyös mindig kielemezte a TIE-gépek sebességét, a manővereiket, a repülési stílusukat és a támadási szokásaikat. Mivel a szimulációk több mint felénél kadétok repülték a TIE-vadászokat, azok manővereit többnyire előre beprogramozták.

Füttyös csipogása figyelmeztette Corrant a Warspite megérkezésére.

– Tizenegy vonás tat felől. – Corran jobbra húzta a botkormányt, és széles fordulót vett az X-szárnyúval. Amikor a megfelelő szögbe ért, a maximumra állította a gyorsítót. Rácsapott egy kapcsolóra, s ezzel támadóhelyzetbe állította a szárnyakat. – Zöld Egyes kész.

– Másszunk rájuk, mint egy drúl a huttra – hallatszott Rhysati hangja a rádióból.

– Az lesz, Zöld Négyes – vigyorgott Corran, azzal visszaállt a Szövetség hajóínak alakzatába, és megindultak a Warspite felé. Füttyös szinte unott hangon jelentette a három TIE-bombázó közeledtét, és csak akkor emelte fel a hangját, amikor két TIE-vadász is csatlakozott hozzájuk.

– Füttyös, regisztráld a bombázókat egyes, kettes és hármas célpontként! – Amíg az R2-es a feladattal birkózott, Corran a védőpajzsot a hajó elejére koncentrálta, a lézercélzóprogramot pedig a középső képernyőre kapcsolta át. Bal kézzel finoman bekalibrálta az optikát. Nagyszerű, legalább két vonás térköz van a skubik és a bombázók között.

Corran jobb kézzel ismét megtapogatta a szerencseérmét. Mély lélegzetet vett, lassan kifújta a levegőt, majd megmarkolta a tűzvetőt, és ujjával a gomb fölött kezdett körözni. Amikor már csak két vonásra voltak az ellenségtől, a képernyőn az első TIE-vadász képét sárga keret vette körül. Ez pillanatokon belül zöldre változott, és a keretben megjelent a HUD célkeresztje. A pilótafülkét Füttyös üdvözült csiripelése töltötte meg. Corran háromszor gyorsan megnyomta a tűzvető gombját.

Az első célt tévesztett, a másik kettő viszont telibe találta a gömb alakú pilótafülkét. A hatszögletű napelemek leszakadtak és szanaszét repültek, az ionhajtómű pedig fehér gázfelhővé robbant szét.

Corran kilencven fokban felkapta az X-szárnyút, és belerepült az izzó gázfelhőbe. A másik vadász lézertüze vakítón villant az energiapajzsán, ettől rosszul látott, és nem tudta kivenni a TIE-hajót. Füttyös szűkölt félelmében, hogy célponttá válik. Corran vaktában lőtt, és tudta, hogy talált, de a TIE elsuhant mellette, és tovább folytatta útját a Koroljov felé.

Ideje új fejezetet írni a Requiem forgatókönyvéhez! Corran teljesen visszahúzta a gyorsító karját, mire az X-szárnyú drasztikusan lelassult.

– Füttyös, állj az egyes célpontra!

A TIE-bombázó képe betöltötte a képernyőt. Corran bekapcsolta a protontorpedó célkeresőjét. A HUD célkeresztje bevillant, és Füttyös megkezdte az adatok továbbítását a célzókomputer felé.

– Zöld Egyes, a sebességed egy százalék alá esett. Segítségre van szükséged?

– Negatív, Zöld Kettes.

– Corran, mit csinálsz?

– Átírom a forgatókönyvet. – Legalábbis remélem. A HUD vörösre váltott, és Füttyös sipítozása folyamatossá vált. Corran útjára indította az első torpedót.

– Kérem a kettes célpontot!

A HUD először sárgán villant, majd amikor vörös lett, Corran már küldte is a második lövedéket.

A célkövető számlálója a nulla felé pörgött. Két kilométernyire felrobbant az első TIE-bombázó. Másodpercekkel később a második torpedó is célba ért. A robbanás fénye egy nóva erejével ért fel, mikor elárasztotta a fülkét, azután megint minden sötét lett.

– Kérem a hármas célpontot!

De mire ezt kimondta, már tudta, hogy túl közel van a harmadik bombázóhoz.

– Hármas célpont törölve.

Corran megvárta, amíg az elsuhan mellette, azután fordulóba vitte a gépét. Visszakapcsolta a lézerirányzékot, és hátulról ráfordult a bombázóra.

Az ostoba pilóta megpróbált kitérni. Balra húzott, azután nyújtott jobbfordulóba kezdett, de Corran nem veszítette szem elől. Megállította a gépét, és úgy fordult, hogy a bombázó mindig előtte legyen. Amikor elhúzott előtte, utánafordult, és kétszer rálőtt: Füttyös felszíni sérüléseket jelentett.

A bombázó jobbra billentve szárnyát forgásba kezdett. Corran ugyanazt tette. Folyamatosan tüzelt, de a lézer elhúzott a bombázó két oldala mellett, némi haladékot adva a pilótának. Corran továbbra is a célkeresztben tartotta a bombázót, és kétszer tüzelt. A célpont szétrobbant.

Corran teljes sebességre kapcsolt, és az előbb otthagyott vadászgép után iramodott. Kétvonásnyira a Koroljov irányában megtalálta. A korvettből ugyanakkor öt másik TIE húzott ki, úgy tizennyolc kilométerre tőle. A francba, a bombázókat tovább tartott kinyírni, mint gondoltam!

Visszakérte a torpedó célzóprogramját, és ráállt a vadászgépre. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a HUD keresztje vörös lett, és feloldotta a tűzgomb reteszét. Corran elengedte a torpedót, még megnézte, hogyan csapódik bele a vadászba, azután figyelmét az új TIE-k felé fordította.

– Zöld Egyes, akarod, hogy beszálljunk?

Corran megrázta a fejét.

– Negatív, Kettes. A Warspite még itt van, és újabb bombázókat küldhet. – Sóhajtott. – Kapjátok el a vadászokat, de a Koroljovot egy vonásnál messzebbre ne hagyjátok el!

– Úgy lesz.

Jó, legalább lekötik a vadászokat, amíg én elporlasztom ezt az öt simlist.

Corran gyorsan átfutotta Füttyös navigációs adatait. A Korojov, a bombázók és az X szárnyú egy lapos háromszög-formációt alkotott. Ha egyenesen rárepül a bombázókra, az a tervezettnél több időbe kerül, és marad idejük megtámadni a korvettet. Ez tehát értelmetlen,

– Füttyös, adj egy elfogási pontot hat vonásra a Koroljovtól!

Az R2-es kajánul füttyentett, mintha a feladat olyan könnyű lett volna, hogy azt Corran akár fejből is kiszámolhatná. Corran tudta, hogy nem egészen egy perce van a bombázókra, azután a Koroljov a lőtávolukba kerül. Kevés az idő.

Corran a pajzs és a célzóberendezés energiáját egy gyors mozdulattal átirányította a hajtóművekre. A gépe abban a pillanatban meglódult, és ő belepréselődött az ülésbe. Na, így már jobb lesz!

– Zöld Egyes, a Warspite készül valamire. Foglalkozhatunk a vadászokkal?

– Rendben, Hármas. Másszatok rájuk!

Corran összevonta a szemöldökét, mert tudta, hogy a bajtársainak nem sok idejük marad a TIE-vadászokra. Nem bánná, ha meghazudtolnák, és legalább két TIE-gépet kilőnének a korvett mellől. Antilles parancsnok egymaga megcsinálná, de neki már két Halálcsillag van a fülkéjére pingálva.

– Füttyös, ezek lesznek a négyes, ötös és hatos célpontok. – A jelzések felvillantak a képernyőjén. – Add a négyest!

A célzókomputer szerint negyvenöt fokos szögben repül a célpontra, ami azt jelenti, hogy nincs a lősávban. Gyorsan visszakapcsolta az energiát a pajzsra és a lézerekre, azután felpörgette a négy 4L4 fúziós hajtóművet, hogy feltöltse a telepeket.

Ettől persze lelassult a gépe. Corran meghúzta a botkormányt, és lassan ráfordult a bombázókra. Bal kézzel megpöccintette a célzó gombját, mire a HUD ráállt az első simlisre.

A sárga keret gyorsan pirosra váltott, és Corran sem késlekedett, elengedte az első lövedéket.

– Add az ötöst! – A HUD megint gyorsan vörös lett, és Füttyös legnagyobb örömére a koréliai második lövése is talált. – Add a hatost!

Füttyös visítani kezdett.

Corran a képernyőre pillantva az előző találatok értékelése közé ágyazva egy jelzést talált a Zöld Kettesről.

– Zöld Kettes, jelentést! – Kilőttek, Egyes.

– Egy vadász kapta el?

– Nincs idő a cseve... – A twi'lek hangja statikus zörejbe fulladt.

– Rhysati?

– Kaptam egyet, de minden rendben.

– Tarts ki!

– Mindent elkövetek.

– Füttyös, kérem a hatost!

Az R2-es sziszegett. A harmadik bombázó már túl volt az elfogási ponton, és a Koroljov felé tartott. A pilóta lassan forgatta a széles építésű gépet, hogy nehéz célpontot nyújtson. A Koroljov viszont éppen elég nagy volt ahhoz, hogy még forgás közben is el lehessen találni.

Ha a célkeresője rááll, a Koroljovnak annyi. Corran visszakapcsolt lézerre, és felgyorsított. Noha még két vonás választotta el a célponttól, már tüzelt rá. Tudta, hogy ilyen távolságról nem tudja eltalálni a bombázót, de ha a pilóta megpillantja a fénycsíkokat, az talán elvonja a figyelmét. És akkor énrám fog figyelni, nem a korvettre.

Corran megint a hajtóművekre koncentrálta az összes energiát, és nekilendült. Két újabb lövéssel elbizonytalanította a TIE-vadászt, de továbbrohant a kor vett felé. Lelassult a forgása, ami azt is jelenthette, hogy célozni akar Corran utánaküldött néhány lövést, mire a bombázó hirtelen balra elszökött.

A koréliai összevonta a szemöldökét. Biztosan Bror Jace ül abban a gépben. És azt hiszi, ez visszajátszás. A másik pilóta, a thyferrai, Corran véleménye szerint a kiképzőosztag második legjobb pilótája. Ki fogja lőni a Koroljovot, és én azt nem fogom megérni. Hacsak...

Corran a pajzs teljes energiáját előrevonta, és a gép farát védtelenül hagyta. Jace után iramodva forgásba kezdett, és felgyorsított. Közelebb érve kilépett a forgásból, és rálőtt a bombázóra. Eltalálta az egyik szárnyát, de Jace sikeresen lebukott, és kikerült az X-szárnyú tüzének hatósugarából. Utána!

Corran a bombázó után fordult, de mert a sebessége legalább húsz százalékkal nagyobb volt Jace sebességénél, a gépe kisodródott. Mire befejezte a fordulót, Jace már visszafordult, és mögéje került.

Mielőtt a bombázó elengedhette volna a lövedékeit, Corran balra kapta a gépét és kihúzott Jace tűzvonalából. Standard manőver, standard válaszlépés. Corran még csak a műszereire sem pillantott, de Füttyös csipogására sem figyelt oda, csak a hajtóművek energiáját megint a telepek töltésére kapcsolta. Még egy másodperc.

Jace erre válaszképpen hirtelen lelassult, és felkapta a gépe orrát. Így rövid fordulót téve Corran fordulókörén belül tudott maradni. Amikor szintbe került, gyorsan elindult az X-szárnyú felé. Túl gyorsan jött ahhoz, hogy tüzelhessen – de nem egy lézerlövéshez.

A TIE-bombázó olyan közel húzott el az X-szárnyú mellett, hogy a vadászban megszólalt az ütközésveszélyt jelző klaxonkürt. Corran szinte érezte Jace félelmét. Tudta, hogy megpróbálkozik a tüzeléssel, és dühös lesz, ha nem találja el, viszont annál boldogabb, ha kilövi Corrant, mielőtt a Korojov ellen indul.

Az X-szárnyú pilótája egyetlen mozdulattal a hajó farára koncentrálta a védőpajzsot:

Az energiamező mintegy ötven méter átmérőjű félgömböt alkotott a vadász fara körül. Mind energia-, mind kinetikus fegyverek ellen védett, így Corran biztonságban volt a TIE ikerlézerével szemben. Ha nehéz lövedékkel lő rá, az szétverheti a pajzsot, de a gép akkor is biztonságban marad.

A TIE-bombázó nekirontott a pajzsnak – lévén a tömege jóval nagyobb, mint a bombáié –, szétzúzta azt, bár az X-szárnyúban nem tett kárt.

Ugyanez nem volt elmondható a pajzs nélküli bombázóról. A pajzsnak ütközve akkora erő hatott rá, mintha hatvan kilométeres sebességgel vasbeton falnak rohant volna. Ez egy földi járműben nem sok kárt tenne, az igaz, csakhogy a csillagvadászok ennél sokkal finomabb járművek. A bal oldali szárny egyszerűen rálapult a pilótafülkére. A gép maga annyira eltorzult, hogy a hajtóművei elmozdultak, és a gép irányíthatatlanná vált.

– Zöld Hármas, láttad ezt? Corran nem kapott választ.

– Füttyös, mi történt a Hármassal?

Az R2-es gyászos hangon felmordult.

A francba. Corran gyorsan kiegyenlítette az első és hátsó energiaviszonyokat.

– Hol van?

A képernyőjén egy magányos TIE-vadász bukkant fel, amint a Korojov hatalmas teste mellett húzva reménytelenül lőtte a korvettet. Ez ám a tökös legény. Corran elvigyorodott. Vagy csak arrogáns. Itt az ideje, hogy móresre tanítsam.

A koréliai aktiválta a torpedóvető célzóprogramját, és a TIE-re irányozta. Az megpróbált ellógni, de a Koroljov turbólézere éppen eltalálta. Corran szálkeresztje is vörösre váltott, és elküldte a torpedót.

– Na most skubizz, haver!

A torpedó egyenesen a vadásznak tartott, de Jace az utolsó pillanatban félrerántotta a gépét, és a lövedék elhúzott mellette. Ez szép volt! Corran megfordította az X-szárnyút, hogy a vadász hátába kerüljön, de amikor kiért a fordulóból, a TIE-gépet maga mögött találta. Gyorsan jobbra húzott, és felkapta a gépét, majd hirtelen balra vágott.

Egy lézertalálat rázta meg a szimulátor fülkéjét. Szerencsém van, hogy a faromat védi a pajzs! Corran kiegyenlítette az energiakülönbségeket. Jobbra-balra himbálta a gépet, hogy elkerülje a lézersugarakat, amik közelebb voltak, mint kellene.

Most már tudta, hogy Jace ül a gépben, és az egész csapatban egyedül Jace képes arra, hogy elkapja őt. Meg a parancsnok. Corran szélesen elvigyorodott. Lássuk, mennyire vagyok jó, Antilles parancsnok?

– Kapaszkodj, Füttyös, most kirándulunk egyet!

Corran nem hagyta, hogy az R2-es tiltakozása elvonja a figyelmét. Gyorsan megpörgette a gépét a bal szárnyvég körül. A TIE vele maradt, de a kisebb fordulóköre miatt közelebb is került hozzá. Corran újabb kilencven fokot fordult, és folytatta az emelkedést. Ezúttal az ő fordulata volt kisebb ívű, így a TIE hátába került.

Az X-szárnyú lézere elvétette a célt, és a TIE balra elhúzott. Corran teljes sebességre kapcsolt, és utánaeredt. Corran megcsavarta a gépet, ezzel sebességet nyert, és a TIE nyomában tudott maradni. Jace jobbra kitört, Corran pedig balra húzott.

Mintegy másfél kilométert távolodtak el egymástól, azután lelassítottak. Nagyszerű, szemtől szembe akarod? Nekem van pajzsom, neked meg nincs! Ha Antilles parancsnok azt kívánná tőle, hogy kövessen el öngyilkosságot, ő örömmel megtenné. Hirtelen maga felé rántotta a botkormányt, és ellentétes irányú fordulóba kezdett. Na gyere!

A két csillagvadász sebesen közeledett egymás felé. Corran a szálkereszt közelébe fogta az ellenfél gépét, de várt a lövéssel. Pajzs nélkül a TIE a biztos halálba rohan, Corran mégis ki akarta várni a kellő pillanatot. A HUD zölden villogott, amint megpróbálta befogni a TIE-gépet. Hamarosan megállapodott a fénye.

A TIE teljes erejével tüzelni kezdett, de ilyen távolságból nem tehetett kárt a pajzsában. Corran elgondolkodott, hogy a forgatókönyv szerint Wedge vajon miért vesztegette lövésre az energiáját. Aztán, amikor a HUD zöldje megint villogni kezdett, azonnal rájött. A találatok villózása a pajzson rontja a célzás pontosságát! Most kell lőni!

Corran ujja ráfeszült a tűzvető gombjára, és vörös lézertűkkel tűzdelte meg a közeledő bombázót. Nem tudta meg, hogy talált-e. Az X-szárnyú pilótafülkéjében vakító fény villant, Füttyös veszettül sipítozott, a képernyők elsötétedtek, a műszerek meghaltak, a pajzs szétfoszlott, a fegyverek hallgattak.

A pilóta jobbra-balra forgatta a fejét. – Merre van, Füttyös?

Az előtte lévő ernyő egyszeriben életre kelt, és adatsorok futottak rajta. Vörössel jelenítette meg a veszteségeket.

– A szkenner süket, a lézer süket, a pajzs süket, a hajtómű süket. Itt lógunk az űrben, mint egy felpüffedt hutt.

Szkenner hiányában az R2-es nem tudta lokalizálni a TIE pozícióját. Füttyös erről idétlen bégetéssel informálta Corrant.

– Nyugi, Füttyös, először is szerezzük vissza a pajzsot! Igyekezz! – Corran továbbra is a fejét forgatva igyekezett megpillantani a TIE-bombázót. Most nem figyelsz rám, ugye?! Elintézed a Korojovot, azután majd visszajössz értem. A pilóta a homlokát ráncolta és érezte, hogy végigfut a hideg a hátán. Igazad volt, nem vagyok egy Luke Skywalker. Örülök, hogy jónak tartasz, de én a legjobb akarok lenni!

Hirtelen visszatért a csillagos ég, és a szimulátor ajtaja sziszegve kinyílt. Nevetés hallatszott odakintről. Corran nyomban leeresztette sisakjának fényvédő ernyőjét, nehogy a barátai észrevegyék, hogy elvörösödött. Na ne, ez rosszabb, mint egy büntetés!

Felállt, levette a sisakját, és megrázta a fejét.

– Legalább vége van.

A twi'lek Nawara Ven összecsapta a kezét. – Micsoda szerénység, Corran!

– He?

A twi'lek mellett álló szőke nő feléje hajolt. – Megnyerted a csatát.

– Micsoda?

A szürkészöld gand megrázta a fejét, és a sisakját Corran szimulátorának az orrára tette.

– Kilencet kilőttél. Jace nem túl boldog.

– Kösz a jó hírt, Ooryl, de engem is kilőttek. – Corran leugrott a szimulátor fülkéjéből. – A pilóta, aki elkapott titeket, Antilles parancsnok, engem is kilőtt.

A twi'lek vállat vont.

– Ő már sokkal régebb óta csinálja ezt, ezért nem csodálkozom, ha elkapott.

Rhysati megrázta a fejét, szőke haja a vállára omlott.

– Az viszont meglepő, hogy ilyen sokáig tartott neki. Biztos vagy benne, hogy eltalált?

Corran összevonta a szemöldökét.

– Nem emlékszem, hogy kaptam volna "Küldetés vége" üzenetet.

– Nyilván nem sokszor haltál meg ezekben a szimulátorokban, Corran – nevetett halkan Rhysati. – Lehet, hogy eltalált, de nem haltál meg. Életben maradtál, és győztél.

Corran pislantott egyet, majd elmosolyodott.

– És elkaptam Brort, mielőtt nekiment volna a Koroljovnak. Megcsináltam.

– Ami azt illeti, igen. – Egy barna hajú, kék szemű férfi furakodott Ooryl és Nawara közé. – Maga kivételesen jó pilóta.

– Köszönöm, uram.

A férfi kezet nyújtott Corrannak.

– Már azt hittem, elkapom, de kilőtte a hajtóműveimet. Szép munka volt.

Corran tétován megszorította a férfi kezét. Amaz fekete repülősöltözéket viselt, amin nem volt sem rangjelzés, sem névtábla, bár a bal karjára fel volt varrva mind a Hoth, mind az Endor és a Bakura harci jelvénye.

– Nagyon ügyesen vezeti a TIE-gépeket.

– Jó ezt hallani magától, Mr. Horn. Már egy kissé berozsdásodtam, de ezt a futamot nagyon élveztem. – Elengedte Corran kezét. – Szívesen harcolnék magával még néhány menetet.

Egy hadnagyi egyenruhát viselő nő megérintette a TIE-pilóta karját.

– Ackbar admirális várja, uram. Kérem, kövessen! A TIE-pilóta bólintott a négy X-szárnyú-pilóta felé. – Jó repülést, uraim! És gratulálok a győzelemhez. Corran a távozó hátát nézte.

– Tudtam, hogy Antilles parancsnok van abban a TIE-ben. Úgy értem, csak egy ász lehet, aki titeket kilő.

Nawara Ven csápja megrezdült. – Igen, ő van annyira jó.

– Engem körberöpködött – mondta Rhysati.

– Te legalább láttad őt – mondta a gand, és három ujjával megkocogtatta Corran szimulátorának oldalát. – Oorylt akkor kapta el, amikor ráragadt az egyik kísérőjére. Ooryl annyi volt neki, mint hidrogén a levegőben. Ez az ember nagyon jó.

– Jó, jó, de ki ő? – ráncolta a homlokát Corran. – Nem egy Luke Skywalker, az biztos, de ott volt a Bakurán a Zsiványkommandóval, és túlélte az Endort is.

A twi'lek vörös szeme megvillant.

– Az Endor-jelvény közepén fekete folt is volt... ez azt jelenti, hogy túlélte a Halálcsillag elleni támadást is. Rhysati átölelte Corran nyakát, és kezével megemelte az állát.

– Mit számít az, hogy ki ő?

– Rhys, ez az ember kilőtte a három legjobb pilótánkat, engem is elkapott, és azt mondta, be van rozsdásodva! Tudni akarom, kicsoda, mert roppant veszélyes!

– Igen, az, de ma nem ő volt a legveszélyesebb. Hanem te. Úgyhogy, Corran, felejtsd el, hogy biztonsági tiszt vagy, te meg Nawara, felejtsd el, hogy ügyvéd vagy! Mostantól mindannyian pilóták vagyunk, és egy csapatban játszunk. – Kedvesen elmosolyodott. És aki megnyerte a Redemption forgatókönyvét, beválthatja az ígéretét: meghívhat bennünket arra a vacsorára, amit a győztes csapatnak ígért.